Második mérkőzésen sem sikerült megszerezni idei első győzelmünket, amiről elsősorban csak mi tehetünk. Már az első percben óriási ziccert hagytunk ki, és ez jellemezte a továbbiakban is a befejezéseket. Aztán úgy a hatodik óriási lehetőségünket kihasználtuk, és egy gólos előnnyel mehettünk a szünetre. Ellenfelünk néha eljutott a kapunkig, de ezekben az akciókban nem volt veszély. Sajnos a játékunk csapkodó, és összevissza kapkodó, szervezetlen volt, de így is sok helyzetet elpuskáztunk. A második félidőben folytatódott az első félidő “színvonala” és egy idő után valószínűleg a nyomott időjárásnak köszönhetően belealudtunk a meccsbe. Így történt, hogy egy akció végén szerencsétlen összeakaszkodás után a játékvezető büntetőt ítélt az ellenfelünk javára, amit értékesítettek. A dolog szépséghibája csak az volt, hogy a szabálytalanság a büntető területen kívül kezdődött, de a lendület továbbvitte a füzéri játékost, aki már a tizenhatoson belül esett össze. Ezt a jv. sem tagadta, de szerinte nem a szabálytalanság kezdetének helye számít ilyenkor, hanem ahol befejeződik, tehát ahol elesik a játékos. Ez után még eljutottunk helyzetekig, kapufákig, de sajnos a kapuba nem sikerült betalálni, ami egy ízben az asszisztensnek volt köszönhető, mivel a hat méterre tiszta helyzetben lévő játékosunkat leshelyzetben állította meg, csak elkerülte a figyelmét, hogy néhány lépéssel arréb a füzéri védő kb. 3 méterrel beljebb volt. De hát mit várhat attól az ember, aki kijön a második félidőre, elfoglalja a helyét a partvonalon, és akkor veszi észre, hogy a zászló bent maradt az öltözőben. De nem ez volt az oka annak, hogy ott hagytunk két pontot, hanem az, hogy csak az óriási helyzeteket véve is volt nyolc-kilenc ezen a meccsen, és csak egyszer tudtunk betalálni. Jövő héten Erdőhorvátiba látogatunk, ahol nem lesz könnyű dolgunk, de reméljük, hogy véget ér a rossz sorozatunk. U19 csapatunk újra fölényes 5:1-es győzelmet aratott.